Vállalta a szolga szerepét
A nagycsütörtök esti szentmisét az utolsó vacsora, az oltáriszentség alapításának emlékére tartották.
A szatmárnémeti székesegyházban este hét órától került sor a szentmisére, melyen az utolsó vacsora történéseiről emlékeztünk meg. A mise elején a jelképek még a vacsora örömének hangulatát idézték, így a celebráló püspök fehér miseruhában jelent meg, virágok voltak az oltáron és a felcsendült az orgona. Prédikációjában Nm. Ft. Schönberger Jenő is az utolsó vacsoráról beszélt, a jelen aktualitásába helyezve a történteket: „Ahogy az evangélista írja, Jézus szeretetének még egy utolsó jelét adta a vacsorán, leborult tanítványai elé és a szolga feladatát vállalva megmosta lábukat."
Szentbeszédében kijelentette: „Ma, amikor az Egyházat különböző okok miatt kereszttűzbe fogják, valahogy úgy érezzük, sürgetni kellene a püspököket, és a Szentatyát, hogy hamar válaszoljanak, hamar védekezzenek, vigyázzanak, mert 'valami készül az Egyház ellen'. De az Egyház nyugodt, nem kapkod, már hozzászokott ahhoz, hogy valami mindig készül ellene. Nekünk is csak azt szabad tennünk, amit Jézus tett. Nyugodtan végezzük a dolgunkat, tegyük amit tennünk kell.
Akinek tehát az a dolga, hogy szolgáljon, az tegye becsülettel, szeretettel, odaadással; akinek az, hogy dolgozzon, az ezt tegye; akinek pedig feladata, hogy ápoljon, az végezze ezt és ne féljen."
„Jézus is azért akart ember lenni és nem csak mint ‚Isten fia' közöttünk élni, hogy együtt tudjon érezni a mi gyengeségünkkel. Tudja, hogy mit jelent az, ha fáradtak vagyunk, terheltek vagyunk, mit jelent a szenvedés, mit jelent a megpróbáltatás. (...) Jézust is megkísértette a sátán, de nem esett kétségbe. Vissza tudott utasítani minden kísértést. Minket is megkísért a Világ, megkísért a sátán, megkísért emberi természetünk, de ha elesünk, nem szabad kétségbe esnünk, mert olyan Istenünk van, aki szolgai alakot öltött, irántuk való szeretetből, aki még az apostolok lábát is képes volt megmosni."
Nagycsütörtök egyik jellemző mozzanata
Prédikációja végén Schönberger Jenő püspök feltette a kérdést: „Van még valaki, aki kételkedik Isten szeretetében? Ennek láttára van még valaki, aki azt mondja, hogy a rossz fog győzni? A rossz hangos, telekiabálja a Világot, de a jó végzi a feladatát, és amíg a jó csendben szolgál, addig nyugodtak lehetünk: Krisztus ügye biztos kezekben van."
A szentbeszéd után Nm. Ft. Schönberger Jenő levette stóláját és megváltónk példájára megmosta tizenkét egyháztanácsosa lábát. Ezt követően a Dicsőség következett, amikor megszólatak a csengők, az orgona és a harang, melyek aztán a feltámadás ünnepéig elnémultak. A hívek az utolsó vacsora emlékére, az általánostól eltérően két szín (kenyér és bor) alatt áldozhattak, majd az Oltáriszentséget a mellékoltárra vitték, Jézus elhurcolását jelképezve.
A szentmise végén a püspök megfosztotta az oltárt díszeitől, a sekrestyében lila stólát vett fel a fájdalom, a gyász jeleként, és egy órás szentségimádás kezdődött el, Jézus olajfák hegyén történt virrasztásának emlékére.
Nagypénteken szintén este hét órától kezdődik a Székesegyházban gyász-szertartás, passióénekléssel.
